Tanárok. Azok az emberek, pedagógusok, akik azt választották hivatásuknak, hogy nevelik, tanítják a gyerekeket és ezzel megalapozzák az újabb és újabb fiatal generációk gondolkodását. A tanáraink tehát értünk és a jövőnkért dolgoznak, így talán az egyik legfontosabb munkát végzik nap mint nap. A következő interjúban arra kerestem a válaszokat, hogy hogyan látják a diákok a tanárok jelenlegi helyzetét. Az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákjai Hajdu Zalán (9. osztály), Puja Jázmin (10. o.), Besenyei Luca (11.o), és Varga Judit (12.o) vállalták, hogy megosztják a véleményüket és tapasztalataikat.

Miről szól szerintetek a tanársztrájk?

Zalán: Én úgy tudom, hogy alapvetően az alacsony bérezésből indult ki ez az egész helyzet, illetve a médiában is legtöbbször ezt hallom vissza.

Jázmin: A bérezés szerintem is egy nagy probléma, de emellett a sztrájk a megbecsülésről is szól, illetve annak hiányáról.

Judit: Így van, a megbecsülés lenne a kulcs. Az a probléma, hogy amíg mindenki azt gondolja, hogy a tanárok csak megtartanak hat órát, majd hazamennek kávézgatni, addig nem lehet valódi változást elérni.

Luca: Az alacsony bérezés annak a jele, hogy az ország sem tiszteli már úgy a tanárokat, mint a szüleink korában. A megbecsülés hiánya abban is megnyilvánul, hogy mindenben le vannak korlátozva. Nem dönthetik el milyen könyvből tanítanak, vagy hogy melyik anyagot milyen hosszan szeretnének tanítani.

Z.: Igen, minél több anyagot kell leadniuk, minél kevesebb idő alatt. Magolunk és nem tudunk részletesebben elmélyedni egy-egy anyagban. De mi gondolkodni akarunk, nem futószalagon legyártott robotok lenni pár papírral a kezünkben.

Miért tartjátok fontosnak, hogy ti is kiálljatok a tanárok mellett?

Judit: Ez elsősorban a mi ügyünk. A mi feladatunk, hiszen ez valójában a mi jövőnkről szól. Segíteni kell a tanárainkat ebben a küzdelemben nem csak együtt érezni velük, hanem tenni is. Nem csak azért kell kiállni a tanárok ügye mellett, hogy megfelelő bérek legyenek, hanem mert mindig a fiatalság fogja alakítani a jövőt. Milyen jövő vár ránk, ha nem kapunk megfelelő alapokat az életünkhöz? Van egy pont, ami után nem várhatjuk, hogy mindent a tanáraink oldjanak meg. Ez a pont most jött el. Ez nem egy liberális hiszti. Csak akkor van esélyünk a változásra, ha elegen vagyunk, elég hangosan és elég radikálisan lépünk fel. 

Jázmin: Én azt tapasztalom, hogy nincs valódi jövőképünk. Nagyon nehéz eligazodni, ha nincs mellettünk valaki, aki mutatja az utat. Ennyi idősen, és pláne ebben a helyzetben rettentően nehéz a saját jövőnkön gondolkozni.

Beszéltetek a tanáraitokkal a sztrájkokról? Volt, aki nem tartott nektek órát?

Jázmin: Sok tanár hozza fel a témát az órákon, és mi is látjuk rajtuk, hogy egyre jobban el vannak keseredve.

L: Sajnos ennek ellenére azt látom, hogy nem mernek cselekedni. Nekünk például mindenki megtartotta az óráját.

Z.: Nekünk is így volt, maximum olyan volt, aki a lyukas órájában jelentette be magát, hogy sztrájkol, vagy bejelentette magát, de mégis bejött. Valahol ez nagyon szép, hiszen nem akarnak minket cserben hagyni.

Az iskolában vagy a városban volt bármilyen megmozdulás?

Judit: Igen, a tanárok szerveztek egy kisebb flashmobot, úgy helyezkedtek el az aulában, hogy a tanársztrájkok szimbólumát formázzák meg. Nekünk diákoknak megmondták, hogy ne keveredjünk bele, de mi szerveztünk egy kisebb műsort nekik, hogy kifejezzük a hálánkat és támogatásunkat.

L.: A városban kisebb tüntetések voltak, de össze sem lehet hasonlítani azzal, ami Budapesten zajlott. Én fontosnak tartom, hogy vidéken is történjen valamilyen megmozdulás, úgyhogy beszédet is mondtam az egyik tüntetésen, itt Egerben.

A Covid alatt milyen tapasztalataitok voltak? Jól ment a közös munka a tanárokkal?

Z.: Én hetedikes voltam, mikor elkezdődött ez az egész őrület. Az én osztályomban szinte mindenki rontott, mert nagyon magunkra voltunk utalva. Ha nem tudják élőben elmagyarázni az anyagot, akkor elég nehéz jól teljesíteni.

Jázmin.: Én is általános iskolás voltam és nagyon szenvedtem. Nem volt, aki motiváljon. A tanárok nagyon küzdöttek és nagyon próbáltak segíteni, de egyszerűen nem ugyanaz. A tábla, a padok, a kréta, tudom furcsán hangzik, de nekem nagyon hiányzott.

Ismertek valakit, aki tanári pályára készült, de a jelenlegi helyzet miatt meggondolta magát?

Judit: Én.

Z.: Én.

L.: A nővérem még mindig ebbe az irányba tart. Annyira szeretném, hogyha valaki meghallja azt, hogy ő igenis tanár szeretne lenni, akkor gratuláljon neki és nem pedig sajnálja.

Judit: Nekem is nagy vágyam volt, és remélem, hogy lesz valamilyen változás a közeljövőben, mert akkor újra törném rajta a fejem.

Milyen eredményeket vártok? Milyen lenne számotokra egy ideálisan működő iskola?

Jázmin: Sokan összefogtak és ez nagyon bíztató, de azok, akik döntenek szerintem nem vesznek tudomást róla. Még hangosabbnak kell lennünk. Én csak azt szeretném, ha a tanáraim boldogan és elégedetten jönnének be tanítani. Szeretném, hogy megbecsüljék őket anyagilag is.

Z.: Én tényleg nagyon bizakodó vagyok és szerintem is, ha elég hangosak vagyunk, akkor képesek vagyunk bármire. Számomra egy ideális iskolában jól megfizetett tanárok lennének, akik kiválaszthatják, hogy melyik tankönyvből akarnak tanítani. Eldönthetik, hogy melyik anyagot mikor és meddig szeretnék venni. Egy olyan hely, ahol sok a fiatal tanár. Igen, azt hiszem ez lenne a legjobb. Egy olyan jövő, ahol a tanáraim büszkék lehetnek a hivatásukra.

Szerző: Szabó Anna