2022-ben nagyban megnövekedtek a tanártüntetések, hiszen az oktatási rendszer kezd elfogadhatatlanná válni. Mindezek hatással vannak a jelenlegi pedagógushallgatókra is. Ennek kapcsán beszélgettem novemberben három ELTE tanárhallgatóval, Lucával (elsőéves történelem-matematika szakos), Mátéval (harmadéves angol-orosz szakos) és Alexszel (harmadéves angol-japán szakos). Ők mondták el, hogyan vélekednek a jelenlegi helyzetről, az élményeikről és arról, hogy szerintük hová fog ez kifutni.

Mindhárman régóta tudták, hogy tanárok szeretnének lenni, és korábbi jó tanulmányi élményeik motiválták erre őket, legyen szó korábbi mentorálásokról vagy volt tanáraik támogatásáról. Továbbra is kitartanak emellett a jelenlegi helyzetben. Máté így gondolkodik: „Legfőbb motivációm a tanári pályára az, hogy társadalmilag hasznos szerepben tudjak elhelyezkedni, amiben valóban látom, hogy egy jobb nemzedék jövőjét jelenti.”  

Megkérdeztem őket, hogy a pályaválasztásuk során az alábbi szempontok közül mi mennyire motiválta őket: kreatív gazdasági módszerek alkalmazása – önfejlesztés – presztízs – önfenntartás – vagyoni biztonság –fiatalokkal való foglalkozás. Így állították sorrendbe ezeket:

Luca: kreatív tanári módszerek alkalmazása – fiatalokkal való foglalkozás – önfejlesztés – presztízs – vagyoni biztonság – önfenntartás

Máté: fiatalokkal való foglalkozás – kreatív tanári módszerek alkalmazása – önfejlesztés – presztízs – önfenntartás – vagyoni biztonság

Alex: önfejlesztés – vagyoni biztonság – kreatív tanári módszerek – fiatalokkal való foglalkozás – önfenntartás – presztízs.

Láthatjuk, hogy Luca és Máté sorrendje meglehetősen hasonló, Alexé pedig különbözik a többiekétől. Így vallott arról, hogy őt mi motiválja: „Legfőképpen az, hogy magán szférában, cégeknél, egyetemen még nagyobb az elismerés és több a lehetőség. Valamint külföldön sokkal nagyobb a tanárok megbecsülése, emiatt terveim között is szerepel külföldön tanítani.”

Szerinted milyen problémákat okoz a tanárhiány?

Alex: „Nincs elegendő szaktanár, legfőképpen a természettudományos tantárgyak esetében, amely ahhoz vezet, hogy a diákok nem kapnak megfelelő tudást a szakmai háttér hiánya miatt. Valamint a tanárok sokkal leterheltebbekké válnak, mivel több munkát kell elvégezniük.”

Máté: „A tanárhiány miatt van az, hogy olyan tanárok taníthatják a diákokat, akik mondjuk nem felelnek meg a munkakör elvégzésére. Ahogy minden munkában van, így a tanárságban is vannak olyanok, akik kevésbé felelnek meg az elvárásoknak, viszont ezt tudná ellensúlyozni, ha sok tanárjelölt lenne, mert akkor verseny tudna kialakulni a pozíciókért. Viszont verseny nélkül, egy alkalmatlan tanárt sosem fognak kirúgni, mert még mindig jobb megtartani, mintha üres lenne a terem.”

Mit gondolsz az elmúlt időszakban tartott tüntetésekről?

Máté: „Véleményem szerint ez egy várható reakció volt a tanárok közösségétől, hiszen már hosszú ideje elhanyagolt szakmáról van szó. Ráadásul egy olyan szakmáról, ami az ország jövőjét neveli fel, olyan bérekért, amiben sajnos főleg pályakezdőként, egy albérlet sem engedhető meg. A bérektől eltekintve is több probléma felmerül, mint például a NAT-nak a módosítása évről évre. A legnagyobb probléma, hogy az oktatás egy olyan befektetés, ami hosszú távon térül csak meg igazán, ezért sokszor nem érdeke senkinek, hogy felelősséget érezzenek iránta, mivel nincsen haszon belőle azonnal.”

Luca: „Aktívan követem, és volt amilyen részt is vettem. Rengeteg diák kimegy, és kiáll a tanáraikért. Nagyon sokan fel is szólalnak. Lelkesen követem a volt iskolámnak a tanárait, és ahogy sztrájkolnak. Jó látni, hogy a tanári kar fele kiáll, és harcol, és megtesznek mindent, amit csak lehet, még ha konfliktusba is kerülnek a másik féllel.”

Vettél részt tüntetéseken? Milyen élmény volt?

Máté: „Október 23-án részt vettem a tüntetésen egy ideig, mert úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom a jövőbeli szakmám iránt. Hatalmas tömeg volt, aminek örültem, mert azért mégis jó látni, hogy mennyi ember igényli az oktatás megmentését és szolidarít a tanárokkal.”

Milyen érzés az, hogy sokan támogatják a tanárokat országszerte? Szerinted téged is támogatnak ezzel, a te jövődről is szól, vagy csak a jelenről?

Luca: „Ez fixen szól a mi jövőnkről is hiszen, ha most nem kezdenének semmit, akkor semmi nem garantálná azt, hogy mondjuk öt év múlva mire én végzek, jobb lesz a helyzet. Valószínűleg nem tudatos. Inkább talán az idősebb tanároknál lehet ilyesmi, akiknek igazából már oly mindegy, mert 1-2 év múlva nyugdíjasok lesznek.”

Máté: „Őszintén nekem jól esik, hogy mennyi embert megérint ez a téma, főleg, hogy a diákokat is. Azt érzem, hogy ez az én jövőmről is szól már, hiszen 4 éven belül már én is itt fogom a gyakorlatomat végezni egy magyar gimnáziumban. Sőt, szerintem én benne leszek az első tanár generációba, ami ennek a következményeit fogja érezni, ami lehet, hogy javulást hoz vagy akár további hanyatlást.”

Mit gondolsz, mi lesz ennek a vége, hová fog kifutni?

Máté: „Tüntetések most nagyon sok ideig még lesznek, amennyiben nem látnak pontos megoldási tervet a kormánytól. Valószínűnek tartom, hogy a jövőben emelni fogják valamennyivel a tanárok fizetését, de szerintem az a szám, amit kitűztek célnak, az szerintem csak egy ígéret marad.”

Alex: „Már kaptunk ígéretet a kormány felől a bérek megemelésére, viszont, hogy azt tényleg be fogják-e tartani, azt csak a jövőben tudhatjuk meg. Valamint a béremelés csak egy problémát oldana meg, tehát szerintem tovább folytatódnak majd a követelések, addig amíg át nem esik egy teljes reformon az oktatás.”

A jelenlegi helyzet kilátástalan. Luca szeretne visszamenni volt iskolájába tanítani, és szándékozik kitartani emellett a pálya mellett. Alex szívesen dolgozna Dél-Koreában is vagy Nyugat-Európában, miután ledolgozott öt évet Magyarországon. Máté így mesélt terveiről: „Sajnos a jelenlegi helyzet miatt is, azt tartom valószínűnek, hogy a tanulmányaim végeztével külföldön fogom folytatni az oktatást, mivel nem szeretném ezt egy olyan helyen végezni, ahol hátráltatnak az életben. Bár nem lenne problémám azzal, hogy Magyarországon gimnáziumban tanítsak vagy akár később egyetemen, de ahhoz az ország hozzáállásnak nagyban meg kéne változnia sok mindennel kapcsolatban.” Bárhogy is fog alakulni a következő időszak, szükség van a kitartásra, hogy a jelenlegi tanárszakos hallgatóknak ne kényszer legyen Magyarországon tanítani.

 Szerző: Bányi Flóra Laura